Az első – az olajos rongy, nem a legjobb – megoldás

A francia borkészítők a 17. század közepéig nem vacakoltak sokat a palackok lezárásával, egyszerűen betömték az üveg nyakát egy olajos ronggyal. Állítólag a 18. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere használt először parafadugót a habzó boraihoz.

Jöjjön a dugó

Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből. Nagy részük Portugáliában készül, de az utóbbi évek erdőtüzeiben sajnos a paratölgyek jelentős része elpusztult. A parafadugónak egy olcsóbb változata a préselt dugó, ami a kéregmaradványok őrlésével és összeragasztásával készül.

A 18. század óta már több alternatív üvegzárási forma is megjelent, mint például az üveg dugó (szagra és ízre semleges, de nagyon drága) vagy a szintetikus, bio dugó (cukornádból készül).

Bár a natúr parafadugó elvileg az egyik legideálisabb palackzárási megoldás, sajnos hibás dugó esetén felmerülhetnek olyan problémák, amik elveszik a minőségi bor fogyasztásának élvezetét. Ha rossz volt a dugó, annak íze bekerülhet az italba, de előfordulhat penészesedés is. 

Idehaza nem trendi a fémcsavaros, de miért is?

A parafadugók hibái miatt egyre többen töltik boraikat fémcsavaros üvegbe. Újzélandon és Ausztráliában a borászok már szívesebben használják ezt a megoldást. Európában még sokan tartanak attól, hogy a csavaros palackok miatt olcsó lőrének tűnhet akár egy minőségi bor is. Szerintünk egy komoly hátránya, aminek persze sokan örülhetnek is, hogy elmarad a nyitás rituáléja.

Dugót és kupakot ki, Poharakat Fel!

Kóstolgassatok barátaitokkal, és döntsétek el, nektek melyik palackzárási megoldás emeli tovább a minőségi ital fogyasztásának élményét. A Drink4U csapata szeretettel és odafigyeléssel segít kiválasztani a megfelelő tesztborokat.