A pezsgő egy olyan borszármazék, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. A házasított (cuvée) pezsgő-alapborokat úgynevezett tirage-likőrrel (élesztő és cukor) vegyítik, amelyek a Méthode traditionelle módszerrel történő palackos (0,75 l) erjesztési folyamat természetes hatására szénsavassá válnak.
A whisky (az amerikai angolban és ír dialektusban whiskey) olyan égetett szesz, amely gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban – többnyire tölgyfa – való érlelésével készül. A felhasznált gabona általában árpa, árpamaláta, kukorica, búza, rozs vagy rozsmaláta. A whiskyk a malátawhisky kivételével általában vegyes cefréből készülnek.
A gin egy égetett szeszes ital, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (minőségi változatok esetén legtöbbször gabonaszeszből) készül, amit a közönséges boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Olykor sok más fűszert is felhasználnak, de ízében mindig a boróka dominál.
A pálinka hagyományos magyar gyümölcspárlat, melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, gyümölcsmust vagy gyümölcsvelő lepárlásával készítenek. Általában szintén a pálinkák közé sorolják a – törvényi szempontból különálló – törkölypálinkát, amely erjesztett szőlőtörköly párlata. A pálinka, a törkölypálinka és bizonyos helyi változataik európai uniós eredetvédettséget élveznek: a „pálinka” elnevezést csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja.
A rum a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból, vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. A tiszta párlatot általában tölgyfa hordókban érlelik, és gyakran karamellel színezik. Az évekig érlelt rumok elnevezése gyakran „ron añejo” („érlelt rum”) vagy „ron viejo” („idős rum”). Általában 37,5–60% alkoholtartalommal palackozzák. Nevének keletkezéséről a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tűnik a legvalószínűbbnek. Más források szerint a rumbillion, „zűrzavar” szóból ered.
A borpárlat vagy brandy olyan égetett szesz, amely a szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával készül. Általában fahordós érlelés után, 36–60% alkoholtartalommal hozzák forgalomba. Jellemzően étkezés után fogyasztják. Leghíresebb fajtája a francia cognac, amely után a magyar köznyelvben időnként még ma is konyaknak nevezik a borpárlatot.
Harsány, erősen borsmentás illata rendkívül frissé, üdévé, pikánssá teszi, így nem csak a megszokott feketeribiszke karakterekkel köszönt.
Ízében erősen megjelennek a fajtára jellemző piros bogyós gyümölcsös tónusok is, kiegészítve az illatból megismert fűszeres jegyeket. Szánkban kellemes utóíze sokáig megmarad. Összességében egy fiatalos vagány termék, melyet a feketeribiszkében különlegességet kedvelőknek ajánljuk.
Illatában az uralkodásra hajlamos málna dominál, a háttérben megbúvó csokis, cseresznyés jegyekkel, melyeket újra és újra felvált a málna robusztussága. Ily módon az illata a nyári zsibongó forgatag világát eleveníti meg. Ízében a cseresznye már erősen érvényesül, szép csokis jegyeit a málna olajos, tapadós zamattal zárja le. Szépen cizellált, izgalmas pálinka, nem csak Hölgyeknek.
Harsogó irsai fajtajelleges illatok jellemzik.
Felismerhető jegyeit rózsás, akácos virágillatok kis szerecsendióval teszik vonzóvá. Ízében a kellemes virágosságot akácmézes tónus követi. A harmonikus íz kavalkádot hosszú, szép szőlőmag-olajos lecsengés követi.
Illatában és ízében is a kellemes citrus illat teljesedik ki. Diszkréten édes íz és fűszeres aromák harmonizálnak benne. A gyümölcs héjára jellemző viaszos jelleg is megfigyelhető birs pálinkában.
Nagyon intenzív, kellemes szilva virágillattal indító, könnyed pálinka, melyet bátran ajánlunk a gyengébbik nem számára is.
A lepotica szilva ízében a hagyományos szilvapálinkáktól eltérő, különleges, édeskés ízvilág fedezhető fel, némi gyömbérrel és virágos, mézes jegyekkel. Rendkívül komplex, hosszú utóízű termék, melynek száraz próbája fahéjas jegyeket hagy maga után a pohárban.
A párlatban tobzódnak a különleges ízek. Az elsőre kissé könnyed citrusos, édeskés aroma lecsengésében fűszeres, markáns hatásokkal egészül ki. Utóízében a keserűmandula és a szegfűbors íze fedezhető fel és még percek múlva is emlékezteti nyelvünket a nem mindennapi ízélményre.
A fekete-sárga darazsaktól körbedöngött levesedő barackok a magyar Alföld forróságát, a távolban remegő délibábot, Jókai török kori meséit idézik. A belőle készült nemes ital e tarka képek előtt húzza fel a képzelet függönyét…
A zöld levelek által rejtett, aranylóan vagy pirosasan mosolygó, lágyan telt érett körték örök vágyai a gyermekeknek. Az esztendőről esztendőre nemesedő párlat az ifjúkor ködbe veszett íz-emlékeit varázsolja elénk…
Emlékeznek még nagymamáik szilvalekvárjára? Arra a felejthetetlen íz orkánra, ami egy-egy kanál elfogyasztásakor végigsöpört ínyükön? Mielőtt ajkához emelné, szippantson egy mélyet belőle, s meglátja, e vihar visszatér…